Gyerekek, akik kilógnak a sorból
Egyre többet hallunk az úgynevezett problémás gyerekekről, akik másságukkal nem illenek be a közösségbe. Hol a másfajta tanulási szokásaikkal, hol eltérő viselkedési formáikkal hívják fel magukra a környezet figyelmét. Holott az esetek többségében rendkívül magas intelligenciával rendelkeznek, átlagon felüli teljesítményre képesek, de csak akkor, ha számukra akár a téma, akár egy személy felkelti érdeklődésüket. Ennek hiányában teljes érdektelenséget mutatnak az egész iskola iránt. Nem tudják végig ülni az órát, zavarják társaikat.
A pedagógusok hiperaktívnak, magatartás zavaros és tanulási problémásnak nevezik őket.
Mivel a személyiségük állandó problémát jelent környezetüknek, hamar elbizonytalanodnak önmagukban. Önbizalom hiányos, szorongó, félelmekkel teli gyerekké vállnak. A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyerek egyre több betegség áldozatává válhat. Az egészségügyi tüneteken túl a pszichikai sérülések-amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban (túlzott függőség, lelki válság, agresszivitás nyilvánulhat meg. Nehezen találják helyüket a világban. Csak azt fogadják el, amit észérvekkel elmagyaráznak. Ha helytelenül viselkednek nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett. A bűntudatkeltéssel nem érünk el eredményt. Sok fiatal, vagy már gyakorlottabb szülő keseredik el, és úgy érzi, nem talál megoldást a problémájára Ezzel látszólag a kör bezárult.
A szülő tehetetlen és nem akarja elfogadni az iskola által felajánlott lehetőséget: a nevelési tanácsadót, a kisegítő iskolát vagy rosszabb esetben a magatartás terápiát. Sokszor teljesen jogosan, hiszen nagy luxus a 150-160-as intelligenciával rendelkező gyereket kisegítő iskolába küldeni csak azért, mert magatartásával kirí a közegből. Tanárok, akik, gyakran 30 éve vannak a szakmában, mesélték ugyanazokat a történeteket, hogy ezekkel a gyerekekkel annyira más…itt valami van.
Az újkor gyerekei ők, akik jelenlétükkel sok mindent más keretbe akarnak helyezni. Azt szeretnék, hogy önmagukért szeressék és fogadják el őket és ne a teljesítmény alapján. A hatalom elvűséget az egyenrangúság váltsa fel (a gyerekektől adott esetben sokat lehet tanulni) a folytonos korlátozás helyett némi szabadságot, önmaguk kibontakozására lehetőséget, több megtapasztalást. Ezért a hagyományos nevelési és oktatási rendszer nem megfelelőnek tűnik. Mivel spirituálisan magas rezgésszámmal rendelkeznek, a kommunikációs eszközük a szeretet s egyben a megoldás kulcsa is. Indigókék aurájuk alkalmassá teszi őket egyéb szellemi szintű kommunikálásra is.
Tekintve eme új jelenségre nincs felkészítve sem a pedagógus, sem a szülő, a probléma kezelésére speciális program keretében készülhet fel. Mindkét közegnek biztos változásra, változtatásra van szüksége. Meghatározó a gyereknek az Anyával való kapcsolata, illetve az érzelmek kapcsolata. Sokszor a gyermek a viselkedésével akarja rákényszeríteni a szülőt, hogy nézzen szembe és hagyja el a félelmeit. Hogy vegye észre az élet szépségeit, s a mindennapokat próbálja könnyedebben élni, pozitív érzésekkel. Ugyancsak reformálásra szorul az eredményorientált oktatási rendszer is. Egyre nagyobb kihívás elé állítják ezek a gyerekek a pedagógust is a másfajta szemléletükkel. Hiszen eltérő tanulási szokásaik még nem jelenti azt, hogy taníthatatlanok.
Ezek a gyerekek a jövőt jelentik, tegyünk hát meg mindent értük!