Ki a felelős a gyerekek érzéseiért?

Még a kisiskolás korban is sokat kell teljesíteni. Ebben a hajtásban az érzelmeket leginkább betegségben, ellenállásban, dühben fejezik ki. Lassan annyira megszokják ezeket a kifejezési formákat, hogy önmaga érzelmi szükségleteit nem ismeri fel. Az iskolában: nem kérdezik meg tőle, miért vagy szomorú, miért viselkedsz így? Otthon: mi volt az iskolában, milyen jegyet hoztál, mi volt az ebéd stb. Egy idő után nem is próbálkozik azzal, hogy panaszkodjon bárkinek is, hiszen sok esetben a környezetében is a közömbösséget tapasztalja. A felnőttek is el vannak foglalva saját problémáikkal. Látszólag ez ugyanúgy a környezetnek való megfelelés, e mögött azonban a saját lelki problémájuk áll. "Nincs idő lelkizni"- pedig valahol mélyen ők is boldogtalanok, ők is a szeretetre, elfogadásra vágynak. Jó lenne nekik is panaszkodni valakinek és persze jó lenne, ha meghallgatásra, vigaszra találnának. Erre a családi közeg,a munkahely éppoly alkalmas közeg lenne, de a gyakorlatban, sok esetben, pont attól nem kapja meg az ember,akitől leginkább várná. Ez a hiányérzet lecsapódik valahol, legtöbbször a gyereken. Hiszen õ az, aki nem a környezet elvárásainak megfelelően viselkedik és teljesít. Az új kor gyermekeinek - az indigó gyerekeknek-pont ez az egyik feladatuk, hogy a régi beállítottságot megváltoztassák. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a kezelésbe a szülő is aktívan részt vegyen. S mi a helyzet az iskolában? Úgy tűnik, ott még kevésbé vállalnak felelősséget, hiszen nincs gyakorlata az efféle nevelésnek. Ha problémás a gyerek: nevelési tanácsadóba, pszichológushoz küldik,rosszabb esetben a magatartásterápia vagy a kisegítő iskola ./közel 160-as IQ-val???/Nem utolsó sorban milyen perspektívájuk lehet ezeknek a gyerekeknek a jövőre nézve? Ilyenkor az egyik érvként az szokott felmerülni, hogy van még rajtuk kívül másik 30 gyerek, és ők is fontosak. Igen, csakhogy ezek a gyerekek egyre többen lesznek, és már vannak, tehát érdemes lenne rájuk figyelni, hiszen sok esetben zsenikké válhatnak. Megfelelő odafigyelés hiányában pedig a környezettől visszahúzódó, magába forduló "robot-gyerek" lesz,aki ha megkérdezik, hogy vagy, mit érzel, csak a vállvonogatásig jut.

Völcsei Judit